Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsa

KISZ Nehézipari Miiszaki Egyetemi Bizottsága

Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat Ifjúsági Bizottsága

BEJÁRÁSI   Ú TMUTATÓ

a

Karszt   és   Barlangkutatók  I.  Országos  Tudományos Diákköri  Találkozója tanulmányútjaihoz

(Miskolc NME 1978.okt. 12.)

Szerkesztette:Lénárt  László

A barlang a Garadna-völgytől délre, a Tekenősi-völgyben található. 1975 nyarán figyelt fel egy TDK csoportbeli barlangász az itt található víznyelőre. Novemberben sikerült bejutni az első aknába /"De jó itt" –terem,,/, az Őrkőig. Az Őrkön 2 napi bontás után sikerült túljutni. Ekkor a .Nagyakna tetejéig értek el. onnan vissza kel- lett térniük .fölszerelés hiányában. Néhány nap múlva visszatértek és ekkor tárták fel a Ramses –termet.

A jelenlegi végpont irányába vezető utat - a Könyöklőt -1975 decemberében találták meg. A végpontot egy szifon zárta el, amelyen 1977 őszén hatoltak át először, és 80 méter újabb járatot sikerült feltárniuk. A barlang bejáratától a Kolmogorov-próbáig tartó szakasz fekete színű dolomitban képződött, amelyről a barlang a nevét kapta. A térképezett szakaszon  cseppkő képződmények alig találhatók, a falakon a víz viszont változatos formákat hozott létre.

A barlang elsőként feltárt bejárata esőzések és hóolvadás idején nyelőként működött, ennek folytán hamarosan beomlott. Ezért szükségessé vált egy új, biztonságos bejárat készítése.

A  bejáráshoz legalább három kötél szükséges  /1 db 30 és 2 db 20 m-es /. A barlangot a nagy termek közötti néhol igen szűk járatok jellemzik, amelyek a túrát erősebb testalkatúaknak igen kellemetlenné teszik.

A bejárati akna 10 méter mély, jól kiácsolt, alján egy ferde szakasz vezet az első szűkülethez. Ezután megfelelő hely van az 1. hágcsóra ráállni, biztosítani.  A hágcsó l5 méter hosszú, felső részén felfekszik a falra, alja szabadon leng.  A rálépésnél némi problémát okoz, hogy a szűkületből kicsúszva kell a hágcsófokra rátalálni, viszont a fal tagoltsága ehhez segítséget nyújt. A 2. hágcsóhoz kényelmes út vezet, amelyet régebben egy nagy szikla igen leszűkített. Ez volt az Őrkő, amelyet eltávolítottak. Az itt következő hágcsó 12 méter hosszú, jó állapotban van.

Ettől a hágcsótól 15 méterre található a Nagyakna, amely 22 méter mély, 10 méter átmérőjű. Az itt lévő 3-ik hágcsó egy három méter magas párkányig ér le, ahonnan az akna aljára lehet jutni. A hágcsó kikötéséhez 20 méteres kötél szükséges, amelyet az akna szájától pár méterre lévő nagy szikla köré érdemes erősíteni.

Szükséges még egy 30 méteres kötél a leereszkedéshez, mellyel a feljövetelkor biztosítani lehet.

A Nagyakna alja a bejárattól 66 méter mélyen van. Az út a  Ramses-terembe az akna vizes sarkában lévő szűkületen át vezet. A terembe bejutva a balra nyíló, néhány méter hosszú repedésen kell tovább haladni az első jobb oldali elágazásig. Itt egy 1,5 méter magas agyaglejtőn kell felmászni, amely  járat az Omladékos-terem felé vezet.

Miután innen mintegy 25 métert megtettünk, a járat bal oldalán egy kis nyílást találunk, amely a Könyöklőbe és a végpont irányába vezet. Ha viszont egyenesen folytatjuk utunkat, az Omladékos terembe jutunk, amelynek érdekessége a tetőt alkotó vetőtükör, de kellemetlenek a csúszós agyaggal borított sziklák  és mozgó kövek. A törmelékek között haladva a felszint mintegy 20 méterre lehet megközelíteni.

A Könyöklő 15 méter hosszú kanyargós alacsony járat, alját fehér agyag borítja. Ez egy kisebb terembe torkollik, ahonnan szűk hasadék járat indul. A hasadékban néhol oldalazva kell haladni az oldalfalakon található "lépések" és "fogások" segítségével. 80 méter után egy kb. 8 méter átmérőjű és mintegy 40 méter magas terembe jutunk. Ez az Ember-terem.  E terem aljában bal oldalon nyíló kerülő járat az alsóbb szintre vezet. Ugyanennek a járatnak egy másik ága  -felmérése jelenleg folyik-  a terem felső részére vezet a Felső-labirintusba, melynek hossza néhány száz méter és cseppkőképződményekben gazdagabb.

A teremben a továbbjutáshoz jelentős szintkülönbséget kell megtenni lefelé, hogy a továbbvezető szűkületet elérjük. Ez a hasadék 15 méter hosszú, végén egy 12 méteres hágcsón az Ember-terem alatti újabb terembe jutunk.

Ezután 5 méter hosszú szűkület következik, amely a KoImogorov próbához vezet. A  Kolmogorov-próba egy 10 méter magas terem mennyezete alá való bejutást jelenti, ahonnan a terem aljába az oldalfalon lehet lemászni.

A Kolmogorov-próba  megoldásának két útja van:

Az első út két méter megtétele után a szűkületben jobb oldalra kell feküdni és lábbal előre csúszni addig, amíg egy nyílást nem érzünk. Ez a lejárat a terem tetejére. Leereszkedéskor a lábakat térdben hátrahajlítva kell tartani, hogy a falon meglehessen állni. A biztonságos megállásban  nehézséget jelent, hogy a falon a lejtés irányában oldódási vonalak vannak.

A másik út a szűkületben 1.2 méter magasan vezet, ahol a járat egy kissé szélesebb /szinlő/ és kúszva haladás után lehet lemászni a terem tetejére. A lemászáshoz biztos "lépések" és "fogások" vannak.

A két út közül a második a kényelmesebb, ez viszont magasabban jut ki a terem oldalára.

A terem alján a leereszkedéstől jobb kéz felé két járat nyílik. Mindkét járat egy helyre vezet, de a baloldali egy agyaglejtőn a másik  néhol elszükülő vizes járaton keresztül.

Mintegy 30 méter után a Ferde-terem következik, amely könnyen felismerhető a ferde réteg felületekről, melyek a terem főtéjében és az oldalán látszanak. Innen 30 m hosszú cső járat vezet tovább. A járat végén 3 métert kell lemászni az Elemér-hágcsóhoz.

A hágcsó vége a terem aljától kb. 2 méterre van. (volt). A lejutást széles sziklapárkány teszi lehetővé, amely a hágcsó aljától 0.5 méterrel mélyebben, tőle 1 méter távolságban érhető el. A hágcsóról a kilépést megfontolva és határozottan kell elvégezni, mert alatta mintegy 0,5 méter mély tavacska van. A továbbiakban nincs nehézség, csupán az 1977 őszén átbontott szifon kényszeríthet némi sárban kúszásra.

Ettől a helytől a barlang jelenlegi /1978. április l-i/ végpontja 80 méterre várja epe kedve a rajta való áthaladást.