![]() |
Barlangokhoz | ![]() |
| Kordos László: Magyarország barlangjai (Gondolat, 1984) |
JÁVOR-KÚTI-VÍZNYELŐBARLANG |
|
A Bükk-fennsík keleti oldalán egymás után sorakoznak azok a
víznyelők, amelyeken át már számos hatalmas barlangrendszert sikerült feltárni.
Ezek között, nyugatról keletre haladva, első a Jávor-kúti-víznyelőbarlang,
amely a közkedvelt kirándulóhely, Jávor-kút szélén, közvetlenül a fennsíki
országút mellett nyílik. A mindössze öt méter mély beszakadás a jávor-kúti tó
túlfolyójának vizét nyeli el. Feltárása az 1952-ben megalakult miskolci
"Zsombolyosok" egyik első eredménye volt, a közeli
Bolhási-víznyelőbarlanggal együtt. 1953 júniusában kezdték el a bontást, s egy
hét elteltével 13 m-re, majd ez év novemberében már 115 m mélyre tudtak lejutni
az újonnan feltárult rendszerbe. A 660 m tszf. magasságban fekvő bejárat után,
a mészkőtömbök és a víz által összehordott törmelék között lemászva, előbb egy
4 m mély, majd egy nyolc méter mély és három méter széles, csaknem kör
keresztmetszetű kürtőbe jutunk. A továbbvezető út keskeny, mély hasadékban
folytatódik, majd igen változatos folyosókon, repedéseken, letöréseken
keresztül haladhatunk a barlangrendszer mélyebb részeibe. A szűk szakaszok
omladékos részekkel váltakoznak, mígnem egy 12 m-es sziklafal következik. A
zsombolyszakasz még egyszer kitágul, majd hirtelen elszűkül, s néhány cseppkő
oszlop között átbújva, már kényelmes, igen magas, kacskaringós folyosóban
járhatunk. Lejutottunk a zsombolyszakaszon a vízszintes járatba, ahol a föld
alatti patak áramlik medrében. A vízjárat szélessége 2-3 m, magassága kb. 10 m,
s iránya észak-déli. 1953-ban ezt a főágat mintegy 150 m hosszúságban sikerült
bejárni, de a továbbvezető utat mindkét végén szifon zárja le. Az alsó
szifonnak van ugyan megkerülő járata, de azt finom szemcséjű, szürke színű
homokos agyag tölti ki. Borbély Sándor összefoglaló s mind a mai napig alapvető
cikke szerint 1955-ben a Jávor-kúti-víznyelőbarlang feltárt részeinek
összhosszúsága 1,5 km, s legmélyebb pontja 115 m-re van a jávor-kúti út
padkájától (545 m tszf.). A Jávor-kúti-víznyelőbarlangban eltűnő víz a VITUKI
1954. évi sózásos nyomjelzése szerint 26 óra múlva jelent meg a 499 m tszf.
magasságban fakadó Garadna-forrásban. Minden eddigi kutatás arra vall, hogy a
Jávor-kút-Bolhás közötti terület víznyelői mind a Garadna forrásrendszerének
aktív föld alatti járatai. Sokak szerint a Jávor-kúti-víznyelőnél már a
Nagy-fenns ík alatti átmenő patak barlangrendszerének egyik, s nem is fő-,
hanem mellékágát tárták fel. Az újabb nemzetközi szabványok szerint a barlangok
hosszának és mélységének megállapítását csak a térképezett szakaszok adatainak
felhasználásával lehet megállapítani. Így a Jávor-kúti-víznyelőbarlang az
1953-as egyetlenegy térkép szerint kicsit "összement", mert
hosszúsága 917 m, mélysége pedig 112 m. A Jávor-kúti-víznyelőbarlang
felfedezése gyakorlatilag 1953-ban befejeződött, mert a következő években a
kutatóknak a szifonokon nem sikerült átjutniuk. Néhány év elég volt arra, hogy
a bejárati ácsolat tönkremenjen, s a lezúduló víz újra eltömje a felfedező
kezdeti járatokat, s a barlang elzáruljon. Több mint tíz évvel a miskolci "Bányászok" 1967
nyarán újra hozzákezdtek az elárvult barlang újrafeltárásához. Előbb a tó
tönkrement vízzáró gátját kellett rendbehozniuk, majd a víznyelőben, a
szálbanálló kőzet mentén új bejáratot mélyítettek. Kutató táboruk utolsó
napjaiban sikerült bejutniuk a barlang korábban Gyökér-teremnek nevezett
szakaszába. A beiszapolt "Rókafogó homorítós" és
"fejenállós" szifonok kitisztítását követően, az év végére a
barlangot ismét járhatóvá tették. Az ún. "Vizes-ág" alsó szifonját
átbontva, új szakaszt tártak fel, ahonnan a víz csőszerű, ember számára
járhatatlanul szűk hasadékban tűnt el. A következő évben, 1968-ban a Vizes-ág
bejövő szifonjának áttörését próbálták meg, de a hosszú sziklavésés reménytelen
munkának tűnt. Ezt követően a Vizes-ág egyik kürtőjébe felkapaszkodva,
felfedezték az Aurora-termet, amely különleges képződményei miatt a legszebb a
barlangban. Az 1970-es évek végén, elsősorban a Herman Ottó csoport
próbált további járatokat feltárni a lejárati szakasz oldalrendszerében. A
közeli Bolhási-víznyelőbarlangban elért nagyszerű eredményeknek mindeddig nem
akadt folytatása az ugyanazon rendszerbe tartozó Jávor-kúton. |