	NME TDKVeterán barlangászok

Létrehoztam egy zeneoldalt itt meg is hallgathatod a dalokat.

Nótáink ( nyers változat)

Tisztelt Olvasó!

Daloskönyvünk célja, hogy egyetemi éveink alatt a tábortűz körül énekelt nótáinkat megőrizzük, tudásunkat felfrissítsük, ha szükséges kiegészítsük, illetve átadjuk a következő nótás kedvű barlangász generációnak. Ennek a célnak megfelelően a nótáskönyv összeállításánál a következő szerkesztési elveket alkalmaztam.

Tematizálás

1.Létrási barlangász nóták

Ide soroltam azokat a nótákat, amelyeket mi vagy barlangász elődeink szereztek, vagy versszakokkal kiegészítettek, és amelyek most is általánosan ismertek köreinkben, azaz a mi nótáink.

2.Egyéb barlangász nóták

Ide tartoznak az egyéb barlangász témájú nóták amelyeknek dallama és legalább egy versszaka ismert. Ezek vegyes eredetűek (Jósvafő, Alsóhegy, stb) érdemes ezeket is megtanulni.

3 Egyetemi nóták

3A. Szakestélyek dalai

3B. Bányász és geológus dalok

3C. Selmeci bursch és egyéb (miskolci) egyetemi nóták

4.Egyéb nóták

4A. Geológus nóták (nem miskolciak)

4B. Iredenta nóták

4C. Egyéb közkedvelt nóták

5. Himnuszok

Nótaváltozatok, színhasználat

Sok nóta több változatban is ismert, igyekeztem az általunk énekelt változatot kiválasztani. Néhány esetben a barlangász versszak(ok) egy ismert nóta vagy népdal folytatásaként kerülnek éneklésre, itt az eredeti versszakokat zöld színnel jelzem. Ugyancsak zöld színnel írom azokat a versszakokat, amelyeket valamely nótában nem szoktunk énekelni, de eredetileg benne vannak. A zöld ugyanis a szabad jelzés jele, tehát ezeket a versszakokat is lehetne énekelni. Piros színt használok akkor, ha valamely információval nem vagyok tisztában.

Válogatás, szerkesztés

Felkérem minden kedves barlangász társamat és barátomat, hogyha kedve és ideje engedi a fenti szerkesztési elvek figyelembevételével nótáskönyvünket egészítse ki és javítsa.

Köszönettel:

Virág Zoltán a. Tóni a Hallgatag Kőkukac

1. Létrási barlangász nóták

A piros úton*

(szöveg és zene:……..)

A piros úton könnyen fellelhető,

Fenn a bükki hegyek között egy háztető.

S a háztető alatt -ím uramfia-

Egészen a földig ér a rozoga ház fala.

Ref: Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi** vigyáz,

Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

Kit mindig ott találsz, az a Lipót***

Pénteken, ha egyedül van félni szokott.

Sebaj Lipót, a nyugalom a fő,

Nem leszel majd egyedül, ha jő a betörő.

Ref: Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

Leszállás előtt mindig nagy a vita,

Ha az asztalon ott áll egy üveg pia.

De erős leszek, és nem iszom én,

Mert még a dögszifont**** is kürtőnek nézném.

Ref: Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

És elkerítve ott a kék szalon,*****

Csupa klassz értékáru van a polcokon.

Csak egyvalami hiányzik nekem,

Jönne őket felpróbálni egy klassz manöken!

Ref: Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz,

Ócska ház, melyre hét közben a Lujzi vigyáz.

* Az első létrástetői barlangász dalversenyen 19xx-ben bemutatott mű

** Kóbor macska volt Létrástetőn és környékén

*** Zámpory Vilma barlangkutató

**** vízszintes, vízzel telt, sáros barlangi szakasz a Létrási Vizes barlangban

***** A létrási barlangászház elkerített része, ahol a sáros barlangász ruhákat tartottuk

Megismerni a barlangászt

(Megismerni a kanászt c. dal dallamára)

Megismerni a barlangászt cifra stabijáról,

Toldott-foldott overálról, sáros bakancsáról

Ref: Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet

Ha megunom magamat barlangászként élek.

Lementünk a Szepesibe, fel is kéne jönni

Ilyen hülye barlangásznak ezért nem jó lenni.

Ref: Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet

Ha megunom magamat barlangászként élek.

Elloptak a Szepesiből ezer méter lyukat,

Ezerhatszáz volt azelőtt, így csak hatszáz maradt.*

Ref: Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet

Ha megunom magamat barlangászként élek.

Elszökött a víz a lyukon, csak a nyoma látszik,

Utána a Gyenge Lajos vért pisálva mászik.

Ref: Hej, élet, élet hülye élet, ez aztán az élet

Ha megunom magamat barlangászként élek.

* Utalás két barlangi felmérés eltérő eredményére

Ha bemegyek a vásárhelyi kocsmába

(az ismert népdal dallamára a barlangász szöveget írta Virág Zoltán és Nagy István)

Ha bemegyek, ha bemegyek a vásárhelyi kocsmába,

Béverem a, béverem a fokost a gerendába.

Az, ki legény, az vegye ki, vásárhelyi székely legény ki es veszi.

Még az éjjel zsandárvérrel írom a nevemet ki.

Ablakomba, ablakomba bésütött a holdvilág.

Aki kettőt, hármat szeret, nincsen arra jó világ

Lám én csak egyet szeretek, mégis be sokat szenvedek,

Az a csalfa béreslegény (leány) csalta meg a szívemet.

Ha lemegyek, ha lemegyek a Fekete barlangba

Béverem a , béverem a sziklaszögem a falba.

Ki barlangász, az vegye ki, Simon Ernő a főrinyás ki is veszi.

Még az éjjel dene-vérrel írom a nevemet ki.

Baszd meg Sebi*

(istván-lápai túrán keletkezett dal, dallama a szentek bevonulása)

Baszd meg Sebi,

Hogy fogunk innen kijutni ?

Mert, ha ez nekünk nem sikerül,

Itt fogunk meggebbedni.

* Sebestyén István barlangkutató, a barlangász himnusz szerzője

Tudjátok, hogy a barlang….*

(szöveg és zene: Sebestyén István)

Tudjátok, hogy a barlang

Iszonyúan hideg?

Éppen kifelé húztak,

Amikor vízbe es-tem.

Bosszankodni semmi ok,

Kifelé kötélen száradok.

Akkor leszek csak bajban,

Ha a kötél elszakad.

Bosszankodni semmi ok,

Kifelé kötélen száradok.

Akkor leszek csak bajban,

Ha a kötél elszakad.

Reccs!

* az első létrástetői dalfesztiválon bemutatott mű

My Boney

My Boney is over the ocean,

My Boney is over the see,

My Boney is over the ocean,

Oh, bring back my Boney to me, to me

Ref: Bring back, bring back,

Oh, bring back my Boney to me, to me

Míg kedvesem fent jár a földön,

Én idelent meggebbedek.

Már vérzik a tenyerem, s körmöm,

Nem látom többé az eget, eget.

Ref: Ki innen, ki innen

Ki innen míg a lámpa ég, nagy ég!

A kő helyett térdemre csaptam,

S bár sajog a lábam nagyon,

A szemeim szikrákat szónak,

De abba én már nem hagyom, hagyom.

Ref: Ki innen, ki innen

Ki innen míg a lámpa ég, nagy ég!

A természetbarát

A természetbarát, a természetbarát

Szűk barlangokat is kutat,

Kivizsgál minden kis lyukat,

Amíg a végére lyukad

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk

A nagy barlangon át.

Az ember csodákat lát,

Mitől borsódzik a hát.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Szifonban, szifonban, szifonban, szifonban

Hideg a víz,

De ez bennünket nem iz-

Gat, edzettek vagyunk biz.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Vakrákok, vakrákok, vakrákok, vakrákok

Ilyent nem láttak még,

A főágban villany ég,

A kompon frászt kap a vendég.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Denevér, denevér, denevér bőregér

Barlangban fel-alá repked

Barlangász alatta reszket

Guanó fejére eshet..

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

A barlangi medve, a barlangi medve még

Ingyen láthatta a csodát,

Jegy nélkül járt a barlangon át,

De ott is hagyta a fogát.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Ősember ős ember, ősember hős ember

Ősember nős ember volt,

De ebbe bele is holt,

Nem maradt más , csak egy kis csont.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Agyagban, agyagban, agyagban, latyakban

Agyagban csúszik a láb,

De mi nem adjuk alább,

Így kijutunk legalább.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

A barlang, a barlang, a barlang, a barlang

A barlang mindig sáros

Végigmenni nem tanácsos,

Mert még a fülünk is sáros (lesz)

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Veterán barlangban, veterán barlangban

Már évek óta bontunk.

Mindig új járatot nyitunk,

Valahol majd csak bejutunk.

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

A hilti patronnal, a hilti patronnal

Valamit repesszünk el!

Ha a kő nem hasad el,

Akkor a borda törjön el!

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Veterán barlangász, veterán barlangász

Már semmilye sincs rendbe’.

Vajon ki rakja helyre?

Tán egy jó masszőr kellene?

Ref: Ó, ajjajaj

A barlang nem mindig sötét,

Ha lámpa ég, hát lemegyünk még,

Nem szakadhat ránk az ég!

Csak a föld!

2. Egyéb barlangász nóták

Jósvafőn nagy a sár

(dal: Caffe orientál)

Jósvafőn, ha süt a nap

Ajajaj, nagy a sár

Jósvafőn, ha fúj a szél

Ajajaj, nagy a sár

Jósvafőn, ha beborul

Ajajaj, nagy a sár

A barlangász nem búsul,

A barlangász csak erre vár!

Ajajaj a barlangász furcsa egy madár,

Akkor érzi jól magát, ha nyakig sárban jár.

Ha barlangba bebújunk,

Ajajaj, nagy a sár

Ha felszínre kijutunk,

Ajajaj, nagy a sár

Ám ha orrunk földet túr,

Ajajaj, nagy a sár

A barlangász nem búsul,

A barlangász csak erre vár!

Ajajaj, a denevér furcsa egy egér,

Akkor érzi jól magát, ha barlangban él!

Ülep-óda

(dal: Klementina)

Főlógósok orgiáján

Hájas Ülep elnököl,

Nagy üveg rum a kezében,

A szájából rum csöpög.

Inni, lógni és hantázni,

Ez az Ülep jelszava,

Hisz ő hantás és nagy mázlis,

Ezt maga is bevallja.

Hétlyuk zsomboly sötétjében

valaki ereszkedett,

lefelé lóg a kötélen,

ez az első hősi tett!

A Solymári Ördöglyukba

gyertyával ment a Laci,

de hiába, Pluhár bácsi

idejében húzta ki.

A Létrási víznyelőben

kutatgatott Lacikánk,

annyi rumot ivott ottan,

hogy alig állt a lábán.

Béke-barlang feltárásán

hajtotta a tagokat,

kijött reggel pizsamában

konstatálni a lyukat.

Tíz-tizenkét kilométert

megy a lyuk a föld alatt,

így hantázta ezt barátunk,

végül is csak öt maradt.

Pénzpataknak víznyelője

hideg vízzel van tele,

Jakucs érzi, nincs egyedül,

Mert a majré van vele.

A Nagy Falnak vízesésén

Vonaglik egy hájtömeg,

Férfiasan ő bevallja

"Lejjebb menni nem merek".

Jön az árvíz, Jakucs érzi:

Hurokban van a nyaka,

De kijöttek Sanyiék, így

Sajnos nem lett igaza.

A kolbásznak mindkét végét

Rágcsálja egy kis csapat,

Adminisztrálná ezt hősünk

Végül is hoppon marad.

Kutak, lyukak, ásva, fúrva,

Tarkítják a terepet,

Felfedezés így sosem lesz,

Mert a nagy Ülep vezet.

Kutatóknak békejobbját

Nyújtaná a nagy diri,

De hiába, most már késő,

Lebrunzolja mindenki.

Végül is, hogy főművére

Feltegye a koronát:

Jó pár évre lecsukatta

A szegény Walter atyát.

Megállj, megállj hülye Jakucs,

Lesz nemulass teneked!

Kiszabadul Walter atya,

S szétrúgja a seggedet!

Leng a mocskos lobogónk

(dal: Leng a selyem…)

Leng a mocskos lobogónk,

Denevér van közepébe bevarrva.

De sok hülye barlangász

Üvöltözik fájdalmában alatta

Ugye fiúk, szép élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,

Itt a helyed közöttünk, a sötétben!

Ugye lányok, szép az élet, a barlangász élet,

Ha elment az ép eszed,

Te is lejöhetsz velünk a sötétbe!

Három sárga

Három sárga citronyt veszek, - ha veszek.

Ha megeszem, sárga leszek – tüle.

Sárga leszek, mint a citrony, mint a citrony,

Szeretem a csokoládét.

Három hosszi szivart veszek – ha veszek.

Ha elszívom, hosszi leszek – tüle.

Hosszi leszek, mint a pózna, mint a Bálint,

Nem tud apám pofon vágni.

Három deci rumot veszek – ha veszek.

Ha megiszom, részeg leszek – tüle.

Részeg leszek, mint a disznó, mint az állat,

Nem tudok én hazamenni.

Részeg leszek, mint a disznó, mint a Jakucs,

Leokádom a kabátom.

Három bolondgombát veszek – ha veszek.

Ha megeszem, bolond leszek – tüle.

Bolond leszek, mint a Kérdő, mint a Kérdő,

Én leszek a csoportelső.

Három kiló trotilt veszek – ha veszek.

Ha ellövöm, apró leszek – tüle.

Apró leszek, mint a Szente, Mint a Pisti,

Kanállal kell összeszedni.

Apró leszek, mint a Pisti, mint a Szente,

Beleférek a zsebembe.

Három hosszi kéményt veszek – ha veszek.

Ha lebontom, hülye leszek – tüle.

Hülye leszek, mint akárki, mint akárki,

Nem jut időm barlangászni.

Jósvafő, ó Jósvafő_

Jósvafő, ó Jósvafő, bűvös tanyánk,

Jósvafő, hol az ember térdig sárban jár, ó

Jósvafő, oly csodás a karsztvidék.

Pompás völgy ölében, forrás közelében

Táborfüstünk vígan ég,

S mert nincs itt a nejem, nem fáj már a fejem,

Nótás kedvem kél.

Ref.:

Csinn-csinn-csinn, koccanjon a poharunk,

Csinn-csinn-csinn, inni kell hát,

Csinn-csinn-csinn, bánatunk tovarepül,

Inni kell hát.

Barlangban, a barlangban vajon ki jár?

A barlangban, ahol mindentestrész csupa sár,

A barlangász ott vajon mit csinál?

Száraz helyre érve benyúl a zsebébe,

S bort vagy pálinkát piál.

Már nem falra mászik, inkább danolászik,

S közben iddogál.

Ref.:

Inni kell, mert inni kell, ez a szabály,

Mert inni kell, amíg szemed keresztbe nem áll,

Inni kell, legyen bor vagy rumba tej,

Gyógyír fájdalomra, szívre és gyomorra,

Minden kórra inni kell,

Tölts hát a pohárba, szívünk sose árva,

Hogyha inni kell!

Ref:

Barlangba mentem az este

(dal: Vörösbort ittam az este)

Barlangba mentem az este,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

Dúcfákat is vittem benne,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

A lábamon alig-alig állok,

mégis-mégis tovább mászok,

angyalom, ragyogóm, de hülye vagyok!

Barlangba mentem a reggel,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

Még több dúcfát vittem benne,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

A pofámról csurog már a sár is,

mindjárt kitör még a frász is,

angyalom, ragyogóm, még hülyébb vagyok!

Barlangban van már lakásom,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

A barlangnak végét ásom,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

Egész nap csak követ kalapálok,

az erdőben dúcfát vágok,

angyalom, ragyogóm, leghülyébb vagyok!

Rég jártam már a felszínen,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

Megállok a levegőben,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

Bediliztem egy cseppkőbe,

el is veszem esztendőre,

angyalom, ragyogóm, barlangász vagyok!

Milyen lehet a külvilág?

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

Hágcsón töltöm az éjszakát,

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

Lenn a sárban nagy kéjjel fetrengek,

csak ilyenkor szép az élet,

angyalom, ragyogóm, zsombolyos vagyok!

H.V.D.J.E.

(dal: Papanyek – szlovák népdal)

Hülyék vagyunk, de jól esik, ez a jelszavunk,

Esik eső, fúj a szél, mi tovább baktatunk.

Jöhet akár mély szakadék vagy égig érő hegy,

eshet a jég, vagy süthet a nap, ez nékünk egyre

megy.

azt mondjuk:

Ref.:

Hejhó, hülyeség, de jól esel nekünk.

Nélküled mit sem ér hitvány életünk.

Hegyre fel, víz alá, lyukakba fel-le,

Énekeljük jelszavunk, hogy Há-Vé-Dé-Jé-E !

Tavasz van és minden ifjú nők után lohol.

Meglát egyet, s a szíve máris élénken dobol.

Addig a jó hülye is csak lyukakat keres.

Szíve dobban, hogyha lát egy kilométerest!

Ref.:

Perzsel a nap, minden ember a strandon üdül.

Ott a bőre a jó naptól szép pirosra sül.

Addig a jó hülye csak egy barlangban hűsül,

Szifont úszik, cseppkövön lóg, agyagban

csücsül.

Ref.:

Esik a hó, csikorog a hideg odakint.

Rendes ember meleg helyről még ki sem tekint.

Kicsiny csoport bandukol a nagy hegyek között,

Alig él már, alig lát és alig nyöszörög.

Ref.:

Ha végre itt a nyár

(dal: Pancsoló kislány)

Ha végre itt a nyár, és zuhog az eső,

A hülye barlangász, hát mit is tehet ő?

Nagy cuccal a vállán – a súlya iszonyú!

Szinpetribe a Kapolyához sátorozni vonul.

Kézzel ásni egy új barlangot,

Ebben rejlik az élvezet.

Mit a természet meg nem alkot

Ássa ki most a két kezed!

Az égbolt kiderül, a banda elvonul,

De Kapolya felől új felhő tornyosul,

Mert dörög a lövés, mert fúrják a hegyet,

Az ősellenség – volt pofája – erre merészkedett.

Lett is erre nagy jegyzetváltás,

Visszhangzott bele a hegység,

Aztán csendben folyt a feltárás,

Ennyit ér nálunk az egyesség.

Mély ez a zsomboly

(dal: Lányok a legényt)

Mély ez a zsomboly, van vagy harminc méter.

Jakucs Laci szerint álfenékkel.

Megmértük, és nem volt tizenhárom,

És az álfenék masszív szálkőn állott.

Szesztilalom van fent a Nagyoldalon.

Masszív ácsolat épült a zsombolyon.

Ez nem kilátó, ki van írva rajta,

Korlátját is csak a Szentlélek tartja.

Ássuk a zsombolyt két piciny kezünkkel,

Hogyha muszáj, foggal és körömmel,

Mélyebb a zsomboly már vagy tíz méterrel,

De Jakucs szintjét csak nem érte még el.

Nagy bajok vannak most a kis csapatban.

Jönnek a lányok szörnyű erős haddal.

Eladó férjnek vagyunk könnyű préda,

Szendvicséről híres Fónyad rá a példa.

Házasság réme lebeg fejünk felett.

Harcias hölgyek fonják a kötelet.

Tele a csoport férjjel, vőlegénnyel,

Hogy bírunk így majd a masszív álfenékkel?

Ha megver a nejed, jöjj a Nagyoldalra.

Fogd a lámpát, mássz a sima falra!

Felvérzi kezed sok régi állat csontja,

Feledésbe merül feleséged botja.

Amazon cirkusz bántja most Adamkót.

Azt mondja, lassan rakják meg a hordót.

Frász töri szegényt, hogyha egy nőt meglát,

Mert a nő folyton mossa kezét-lábát.

E hosszú dalunk csak akkor ér véget,

Hogyha áttörtük a masszív álfenéket,

És lejutunk a karsztpatak partjára,

Mokka Lacinak eláll szeme-szája.

Barlangban, sej

(dal: Londonban, sej)

Barlangban, sej, van számos gambi,

De nem mindegyik gömböly_.

És reálépve fenékre csúszol,

Megtudhatod, mi a derű.

Körötted állnak és röhögnek,

Vizes fenékkel hogy teszed meg

A hátralévő nagy utat,

A hátralévő nagy utat.

Alsó-hegyi zsombolyfenék

(dal: K_rösf_i kertek alatt)

Alsó-hegyi zsombolyfenék,

Hogy a trotil csapjon beléd!

Sej-haj szakadjon át az álfenék,

Hogy én innen elmehetnék.

Mondd meg Szente vagy üzend meg,

Hogy te mikor hülyültél meg.

Sej-haj, mikor minket ide küldtél,

A vitlába leengedtél.

A Parkinzonkór-teremben

Lent cidrizik három ürge.

Sej-haj, kezük-lábuk már elfagyott,

Jaj, de régen láttak napot!

Reumám még mindig nincsen,

Aranyerem minden kincsem.

Sej-haj itt szereztem a barlangban,

Szente Pista lelke rajta.

Van énnékem egy fő vágyam:

Karsztvízszinten álljon ágyam.

Sej-haj, a lábamat karsztvíz mossa,

A seggemet az nyaldossa.

Alsó-hegyi munkagödör,

Engemet a hígsár gyötör.

Sej-haj, a nagy hágcsó forog velem,

Üres már a vastagbelem.

Szilárd szálkő tető alatt

Vödörrel merjük a sarat.

Sej-haj, nem is ássuk, hanem öntjük,

Az ácsolat mögé döntjük.

Ácsolatra szállt négy veréb,

Kis dalunkból ennyi is elég.

Sej-haj, kinek ennyi mégsem elég,

Szarja le őt a négy veréb!

Barlangászgyerek

Barlangászgyerek, sosem kesereg,

Elég nagy a lónak feje, búsul eleget.

Ha pénze fogy, traviz egy nagyot,

S hazaküld a papájának egy kalcitlapot.

Te is voltál, édesapám, barlangászgyerek,

Jól tudod, hogy karbidgázból nem élhetek meg!

Hol az a csákány meg az overall,

Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát!

Barlangásztorok, benne sör csorog,

Bor, pálinka, vagy akármi a-betűs dolog.

Hogyha szomjazik, egyre csak iszik,

Bakancsai lyuk helyett a kocsmába viszik.

Ha berúgott, azt hiszi, övé a világ,

Ám ha józan követeli az újabb piát.

Köztünk a helyed, inni, ha szeretsz,

Csapj fel, öcsém, barlangásznak, a rézangyalát!

3.Egyetemi nóták

Szakestélyek dalai

Sza-, sza-, szakestélyt
Tartunk ma vidám diákok,
Csináljunk estélyt,
Csak fújjátok:
[:Edite, bibite Collegiales,
Post multa secula pocula nulla.
Post multa secula pocula nulla.:]

A tanár urak
Nem tartnak ma előadást,
Ezért hát kezdjük
El az ivást!
[:Edite,…:]

Igyunk csak vígan,
Ameddig mind meg nem unjuk,
Aztán mindnyájan
Abbahagyjuk!
[:Edite,…:]

Éljen hát Bacchus
A bornak nyájas istene,
Dalunkba víg tus
Csengjen bele!
[:Edite,…:]

Így él a diák,
Míg a lét tavasza nevet
S az arcon rózsák
Tündökölnek!
[:Edite,…:]

A sárga dohányt
Apolda hozta minekünk,
Ki nem kóstolta:
Tartson velünk!
[:Edite,…:]

Ha már mindenki
A pipáját megtömködte,
Úgy vegyen ki- ki
Kancsót kezébe!
[:Edite,…:]

Ily szórakozás
Nem lesz a házaséletben,
Ott bölcsőringás
Vár szép csendben!
[:Edite,…:]

Vígadjunk, tehát,
Ameddig diák a nevünk,
Utána úgyis
Elszéledünk!
[:Edite,…:]

10.

Kár, hogy véget ér
Ily est, mely szívet üdítő,
És vissza nem tér
E szép idő!
[:Edite,…:]

Szöveg: C. W. Kindleben 1781.
Dallam: A. Methsessels 1818.

A szakestélyt bevezető dal. Ezt követi a „Nincs még nékünk…” kezdetű dal.

[:Nincs még nékünk elnökünk,
Elnökünk, elnökünk!:]
Nincs még nékünk elnökünk, elnökünk,
Nincs még nékünk elnökünk!

[:Majd lesz nékünk elnökünk,…:]

[:Van már nékünk elnökünk,…:]

Szöveg: (német eredetű)
Dallam: (1965 előtt)

Az 1965-ös Gyulai Zoltán szerkesztette gyűjteményben jelent meg először. 1910 óta éneklik magyarul.

Solo:

Cimbora! Ma Rád köszöntjük
A legelső poharat!
A barátság éljen köztünk,
Míg a halál elragad.
Ha téged visz el: Én temetlek el,
S ha engem visz el: Temess majd te el!
Cimbora! Ma Rád köszöntjük
Valamennyi poharat!
S ha majd Rád hant borul,
Mi hű utódodul véssük
Sírkövedre fel:

Kar:

„Mit itt borít a rög:
Barátság, szent, s örök!“

Másik változat:

Solo:

Élj sokáig hű pajtásom
És ne féljed a halált!
Ami nedű e pohárban,
Minden cseppje téged áld.
Szívemet adom pajtás, szívedért
Hűségünk pajtás a sírig kísér,
Élj soká hű pajtásunk
És ne féljed a halált!
Ha majd a föld elnyel
Hű testvériségünkkel
Fejfádra írjuk fel:
„Bár elvitt a halál
Szívünk mégis rád talál.“

Kar:

„Bár elvitt a halál
Szívünk mégis rád talál!“

Egyik változat:
Szöveg: (1826 előtt)
Dallam: (1870 előtt)
Fordítás: Palmer Kálmán

Másik változat:
Fordítás: (1938 előtt)
További fordítás: Révay Károly 191

Az 1931-es nótáskönyvben az első helyen szereplő nóta. A Praeses megválasz-tását követően énekli(k) a Cantus Praeses(ek).

Solo:

Fiúk, ha majd remeg kezemben,
E dús nedűvel telt pohár.
S a vén kaszás ágyam fejénél,
Már végórámra vár,
Ne féljetek, elrendelém már rég
A tort, mit értem tartsatok,
S ha elmennék is én közületek,
Mulassatok, vígadjatok.

Kar:

S ha elmennék is én közületek,
Mulassatok, ne sírjatok!

Első megjelenése 1912-re tehető. A ”Dal az elnökhöz” c. nóta után énekli a Praeses vagy nevében a Cantus Praeses.

Mind éljenek soká! Mind éljenek soká!
Kedves vendégeink!
Az ördög vigye el! Az ördög vigye el!
Mind az elleneink!
[:Mind ki vendég itt közöttünk,
E pohárral rád köszöntünk,
Ház népével együtt éljen soká!:]

Szöveg: (1860 előtt)
Dallam: (1860 előtt)

Másik fordítás:

Éltessük szívesen! Éltessük szívesen!
Kedves vendégeink!
Az ördög hordja el! Az ördög hordja el!
Az ellenségeink!
[:Az is éljen, aki elgyütt,
Meg a párja, vele együtt!
Vendégkoszorúnkat áldja az ég!:]

Fordítás: Fekete Zoltán 1938.
További fordítás: Révay Károly 1912.

Mindnyájan jártunk egyszer

Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián!

S letettünk minden vizsgát, no egy-kettő híján!

Megittunk néhány exet s jó néhány létra bort,

A dicső firma az volt, ki szerte udvarolt! (ha volt)

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk (soha) nem lesz nékünk,

Aki számon kéri majd, hogy

Selmec, Selmec, sáros Selmec

Te vagy az oka mindennek!

Selmec, Selmec, sáros Selmec

Hogy a fene enne meg!

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk hat lesz nékünk,

Aki számon kéri majd, hogy

Sopron, Sopron, sáros Sopron

Te vagy az oka mindennek!”

Sopron, Sopron, sáros Sopron

Hogy a fene enne meg!

Szép idő volt, jó idő volt!

Kár, hogy elmúlt, jaj de kár!

Feleségünk (sajnos) van már nékünk,

Aki számon kéri azt, hogy

Miskolc, Miskolc, sáros Miskolc

Te vagy az oka mindennek!”

Miskolc, Miskolc, sáros Miskolc

Hogy a fene enne meg!

Hogy az Isten áldjon meg!

Mi pár hónap múlva már felkent fiúk,
Mi, viharvert öreg legények,
Az öt év bár hosszú volt úgy elrepült,
Szemünk a gyűrűre réved.
Csillogó kövén ég három betű,
Talán nincs boldogabb nálunk,
Szemünkből mégis egy könnycsepp lehull,
Mert elrepült az ifjúságunk!
[:Hát ma este még egyszer egy jót iszunk,
Még pár hét és örökre válunk,
Csak az fáj, hogy nem lesz több vakációnk
És nem lesz már ily sok barátunk.:]

Szöveg: (1962.)
Dallam: Zerkovitz Béla 1926. („Mi muzsikus lelkek”)

A Gyűrű- és Kupaavató szakestélyek hivatalos nótája.

Ha Steingrubéba’ óra vó’na,
Már kilencet ütött vó’na,
De mivel, hogy nincsen óra
Csak úgy mondom találomra:
Óra, óra.
De minek is vó’na nékünk,
Csak azt látnánk, hogy elkéstünk.
Óra.
Így magyarázható jóra,
Hogy Steingrubéba’ nincsen óra.

A selmeci, magyar érzelmű „Steingrube Nakközség” díszes kompániájának indulója volt. Napjainkban a Cantus Praeses(ek) a „Silentium, eks!” (szünet) végét jelzik e dallal.

Kar:

[:Mi tündöklik ott fenn?:]
A ragyogó kék egekben,
Bőrös egekben.
Mi tündöklik ott fenn?

Solo:

[:A balekcsősz, ki jő.:]
Az ég követe ő.
A balekőrző balekcsősz,
Bőrös balekcsősz
Az ég küldötte ő.

Kar:

[:Mit hoz a balekcsősz?:]
A dicsőséges balekcsősz,
Bőrös balekcsősz.
Mit hoz a balekcsősz?

Solo:

[:Egy nyeszlett balekot:]
Egy balekot a fülén fog.
Bőrös fülén fog.
Egy nyeszlett balekot.

Kar:

[:Mondd, honnan jössz fiú!:]
Mondd honnan a fityfenéből,
Bőrös fenéből?
Mondd honnan jössz fiú!

Solo:

[:A dedóból jön ő.:]
A didi-dadi dedóból,
Bőrös dedóból,
A dedóból jön ő.

Kar:

[:A papád mit csinál?:]
A mamád mit csinál?
A nagyanyád és dédanyád
Bőrös ükanyád,
Az ősöd mit csinál?

Solo:

[:Most bolhászkodnak ők.:]
Majd fognak néhány nagy bolhát,
Bőrös nagy bolhát,
Most bolhászkodnak ők.

Kar:

[:A nénid mit tesz most:]
Hogy van a kedves nénikéd,
Bőrös nénikéd,
A nénid mit tesz most?

Solo:

[:Az bugyogókat mos.:]
Az énreám mos bugyogót,
Bőrös bugyogót
Az bugyogókat mos.

Kar:

[:No és a kántor úr?:]
A piros orrú kántor úr,
Bőrös kántor úr,
No és a kántor úr?

Solo:

[:Az iszik, s földet túr.:]
És azt hiszi, hogy földesúr,
Bőrös földesúr,
Az iszik, s földet túr.

Kar.:

[:A balek iszik–e?:]
És bírja–e a sört, a bort
Bőrös alkoholt,
A balek iszik-e?

Solo:

[:Egy kicsikét iszom.:]
Egy kis hajtást a korsóból,
Bőrös korsóból,
Egy kicsikét iszom.

Kar:

[:Hát hörpints egyet most!:]
Hát tölts egyet a garatra,
Bőrös garatra,
Hát hörpints egyet most!

Solo:

[:Az engedelmükkel.:]
Én tündöklő jó uraim,
Bőrös uraim,
Az engedelmükkel.

Kar:

[:A dohányt bírod-e?:]
A gondot űző szűzdohányt,
Bőrös szűzdohányt,
A dohányt bírod-e?

Solo:

[:Én megpróbálom most.:]
A bűzös, bagós nagy pipát,
Bőrös nagy pipát,
Én megpróbálom most.

Kar:

[:Hát tátsd a szádat rá!:]
Tedd bele azt a füstölőt,
Bőrös füstölőt,
Hát tátsd a szádat rá!

Solo:

[:Óh jaj, óh jaj nekem!:]
Kifordul mindjárt a begyem,
Bőrös kis begyem,
Óh jaj, óh jaj nekem!

Kar:

[:Hát könnyíts magadon!:]
Köpd ki a mérget a szádon,
Bőrös nagy szádon,
Hát könnyíts magadon!

Solo:

[:Már megkönnyebbültem!:]
Elcsitult már a háborgás,
Bőrös háborgás,
Már megkönnyebbültem!

balekcsősz:
balek! Válassz magadnak Keresztapát és keresztanyát az itt megjelent ISTENI FÉNYBEN TÜNDÖKLŐ DICSŐ FIRMÁK díszes társaságából!

balek:
Keresztapámnak felkérem X.Y.-t, alias Z-t,
Keresztanyámnak felkérem X.Y.-t, alias Z-t.

Keresztapa:
balek! Én téged megkeresztellek, Bacchusnak, Ceresnek és a többi pogány istenek nevében. Legyen a vulgód mától fogva: V.

Keresztanya:
alias Z.

[:Ő most már nem pogány,:]
Így lesz Firma, s veterán
Bőrös veterán
Ő most már nem pogány,

[:A korom és a sör,:]
Elűzi a szellemét
Bőrös szellemét.
A korom és a sör.

Dallam: Brahms.
Szöveg: C. Weise, 1808. (1722 óta ismert)

balekkeresztelő Szakestélyek alkalmával éneklik.

Krampampuli, mi így nevezzük
Az itókát, mely jól bevált.
Mi kipróbált szernek ismerjük,
Ha bárkit bú, vagy bánat bánt!
[:Mint altató, vagy reggeli,
Jó egy pohár krampampuli!
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

Ha fejem fáj, ha görcsök rántnak
Vagy ha az étvágy elhagyott,
Ha néha gonosz szelek bántnak,
Ha tüdőm katarrust kapott,
[:Bajomat mind feledteti,
Egy pohárka krampampuli.
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

Ah! Ha sok szülő megtudná
Az ifjú úr víg életét,
A pénzt mit küld, máshová dugná,
S pirosra sírná a szemeit!
[:Mi bántja az a víg ifit,
Csak ihasson krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

Ha egykor házasságra lépnék,
Egy jó erkölcsű lánykával,
Én nagy ebédet nem rendelnék,
Én megelégszem mátkámmal;
[:Kávé helyett, mely nem hevít,
Ha ad csésze krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

Sajnálnom kell a sok bolondot
Ki nem szeret, s bort nem iszik,
Szamár marad, bár bölcset mondott
S mások angyalnak hiszik.
[:Sok állat a vizet nyeli
És azt hiszi, krampampuli.
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

Ne szidjad a krampampulistát
Ő isteni adományt szed,
Ne kövesd soha Vági Pistát,
Ki isteni italt megvet!
[:Igyék - liquor ammonicit -
De ne hagyd, a krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

Egy szállodába, ha betérek,
Akárcsak egy nagy gavallér,
Ebédet, vacsorát nem kérek,
Csak nyúlok dugóhúzóér’
[:A sógor fújhat tantarit,
Én meg iszom krampampulit,
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

Nagy úrnak, ha születtem volna,
Mint császár Maximilián,
S egy érdemrendem nekem szólna,
E jelszót választanám:
[:„Toujours fidele et sans souci,
C'est l'orde du krampampuli.“
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

Hogyha egy váltóm künn rekedne,
Ha félbehagynám a kártyát,
Ha kis babám már nem szeretne,
Ha gyászjelentést adnak át.
[:Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy kis krampampulit.
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

10.

Becsületért, ha síkra szállok,
Ha penge csillog kezemben,
Diáküdvért, ha kiállok
És jóbarát van mellettem;
[:Azt mondom csak: „Mon cher ami.
Hol az a korty krampampuli?“
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

11.

Ha indexem is elkártyáztam,
Ingem, cipőm s ruhám kopott,
Ha UV-m újra elpuskáztam,
S babámról hallom, hogy kokott.
[:Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy krampampulit,
Kram-pam-pim pampuli, krampampuli.:]

12.

Krampampulit fogok én inni
Ha minden más vágy sírba száll,
Ha a halál elkészül vinni,
Ha a lelkem testemtől megvál’,
[:Vele iszom míg leterít,
Az utolsó krampampulit!
Kram-pam-pim pampuli, krampampulit.:]

Szöveg: C. F. Wedekind 1745.
Dallam: népdal
Fordítás: Hantos Ernő 1931.

Napjainkban az 1., 4., 5., 12. versszakokat szokták énekelni.

Solo:

Tegnap este leverten
Iddogáltam csendben,
Aznap délben úgy hiszem,
Bal lábammal keltem.
Egyszerre csak fülemben,
Diákhangok csengtek,
S felhangzott a közelben
Egy víg diákének:

Kar:

[:Gaudeamus igitur,
Juvenes dum sumus:],
Post jucundam juventutem,
Post molestam senectutem,
[:Nos habebit humus:].

Solo:

Felvonul egy víg sereg
Mind főiskolások,
Kar a karban bányászok,
Erdészek, s kohászok.
Pelyhes arcú ifjú had,
Karcsú gyertyaszálak,
Arcuk üde vérpiros,
Erőteljes vállak.

(A szakestély feláll!)

Kar:

[:Vivat Academia,
Vivat Professores:],
Vivat membrum quodlibet,
Vivat membra quelibet,
[:Semper sint in flore!:]

Solo:

Amint jönnek, közelebb
Ablakok kitárnak,
S cserépvirágok között
Hajfonatok várnak!
Odaéghet a rántás,
Elfőhet a sonka,
Tűz mellől most ide fut,
Leány, asszony, dajka!

Kar:

[:Vivat omnes Virgines
Graciles, formosae:]
Vivat et mulieres
Tenerae, amabiles
[:Bonae, laboriosae!:]

Solo:

Amint házunkhoz érnek
S daluk felszáll (az) égig,
Egyszerre csak orcámon,
Könnycsepp pereg végig!
S ahogy gyorsan ujjammal
Szakállamhoz értem,
Ezüstszínű haj maradt
Reszkető kezemben!

Kar:

[:Vita nostra berevis est
Bevil finietur, :]
Venit mors velociter,
Rapit nos atrociter
[:Nemini parcetur:]

Solo:

Régi diákdicsőség!
Jaj de gyorsan elmúlt,
Bár az idők folyamán
Sok-sok seb megújult,
Régi kedvem megmaradt,
Bor mellett helytállok,
És a sorssal mostan is
Bátran szembe szállok!

Kar:

[:Pereat tristitia
Pereat osores, :]
Pereat tristitia
Pereat diabolus
Quivis antiburschinus,
[:Atque irrisores!:]

Szöveg: Szóló: R. Baumbach, Kar: C. W. Kindsleben 1748.
Dallam: Kar: a XIII. századig visszavezethető diákdal
Fordítás: Hantos Ernő 1931.

Napjainkban a szakestélyek záródalaként ismert, de a valétálásokon is általános. A XX. sz. elején a régi diákok és professzorok tiszteletére énekelték.

Ballag már a vén diák tovább, tovább.
Keresve szebb és jobb hazát tovább, tovább.
Ez út hazánkba visszavisz,
Filiszter leszek magam is,
Tovább, tovább, tovább.
Fel búcsúcsókra, cimborák!

De mielőtt még elmegyünk tovább.
Egy szent fogadalmat még teszünk, tovább.
Ha Selmec hív mi ott leszünk,
Érette vesszen életünk.
Tovább, tovább, tovább,
Fel búcsúcsókra, cimborák!

Ballag már a vén diák tovább
Keresve szebb és jobb hazát tovább.
Ez út hazámba nem vezet,
Nagy Magyarország elveszett!
Tovább, tovább, tovább.
Hazátlan lett a Vén Diák!

Szöveg: G Schwab 1814.
Dallam: Bányászdal – népdal (A bányász búcsúja)
Fordítás: Csengey Gusztáv 1866

A magyarországi iskolákba Selmecbányáról terjedt el és vált a ballagás dalává.

Valetáns nóta

S ha visszatérünk újra
E vidám koszorúba,
//: Szóljon a dal megint;
Szerencse fel! fiúk.://

Selmecbánya 1852. A valétálók és a valétálás dala. Az utolsó évesek szakestélyein gyakran, de hattyútollazáskor mindig hallható.

[:De most már búcsúzunk,
Jó volt, jó volt borunk.:]
[:Burgundit szürcsöl a király,
Kit véle a legszebb lány kínál,
Az sem esik neki jobban, sem jobban!:]

Fizettünk emberül,
Ajtóra nem kerül
Krétával jelzett új vonás
Nevek, s utána a tartozás,
Bátran visszajöhet még a vendég!

[:Ki borral van tele
Daloljon kedvire.:]
A szakestélynek vége már,
S lump Firmák hada arra vár,
Hogy osztozzon az megmaradt itókán.

[:De álljunk már odább,
S ne rumlizzunk tovább!:]
Utat mutat a holdvilág,
Jó éjjt hát kedves cimborák,
Búcsúzóul szóljon, egy Tóbiás!

Szöveg: J. P. Hebel 1806.
Dallam: Fr. Schneider
Fordítás: Palmer Kálmán 1931.

Régebben a szakestélyek záró dala volt. Manapság a szakestély hivatalos részének bezárása után kezdődő „szabadfolyás” első nótája.

Bányász és geológus dalok

Tisztelet a bányász szaknak

Nem halljátok búgni a harangot,
S kopogónak hívó szózatát?
Nos siessünk; odalenn a hantot
“Jó szerencse” visszahangozza át!
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

Ha a föld majd titkait kitárja.
S gazdag ércét nyújtja át nekünk,
Nagy jutalmak mámorító árja
És szeretet fogja el szívünk.
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

Felszállunk s barátaink már várnak,
És a napfény ragyog majd reánk,
Szerető szív karjai kitárnak,
S boldogan néz szemünkbe babánk.
//: Zordon bércek bányászgyermekének
Szeretettel nyújtsatok kezet!://
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká!
Éljen soká! Éljen soká a bányász szak!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch!
Es lebe hoch! Es lebe hoch der Bergmannsstand!

(fordító: Révai Károly 1912.)

Selmecbánya 1852. Közép-Európában általában ez az évszázados német dal az "ünnepélyes bányászdal" német, szlovák, lengyel, horvát szöveggel. A bányászhimnusz elterjedése (1920 körül) előtt Magyarországon is hasonló szerepe volt. Szakestélyeken általános, a bányász vendégek üdvözlése során elmaradhatatlan.

Imhol a föld alá megyünk

Csattog a csákány, cseng az érc,
Sziklát repeszt kezünk.
Ki tudja mit hoz még a nap,
//: Míg újra feljövünk?://

S ha lennmaradna egyikünk,
S nem jönne fel megint,
Mondjátok hát: “Jó szerencsét!”
//: Bányász szokás szerint.://

Isten kezében életünk,
Fel kincskeresni hát!
Ész és erő hozza majd fel
//: A föld ajándékát://

Ezért, midőn leszállotok,
Szorítsatok kezet!
Sűrű homály borítja el
//: A földi vétkeket.://

Ha munka után egyikünk
Többé nem jőne fel;
Zokogja el fájó szívünk:
//: Pajtás, Szerencse fel!://

Ha béke nem jutott neked
Míg nap sütött le rád;
Megadja néked majd a sír,
//: Pajtás, jó éjszakát!://

Ha az, ki elment közülünk,
Eszedbe jut megint,
Köszönts rá egy “Jó szerencsét!”
//: Bányász szokás szerint.://

(fordító: Révai Károly, Somogyváry Gyula, Hantos Ernő)
(az utolsó versszak szerzője: Szemerey Tamás a. Kisfül)

Selmecbánya 1878. A dal valamelyik felvidéki bányavidékről való származása feltételezhető. Alakítása, csiszolódása ma is tart. Gyász-szakestélyekről való kivonuláskor e dalt szokás énekelni.

Aki bányász akar lenni

Meginnám a, meginnám a,
Meginnám a vörösbort a kupából.
Kár volna még. kár volna még,
Kár volna még kimúlni a világból!
//: Kár volna még meghalni,
Galambom, Fiatal az anyós itt hagyni.
A miskolci dimbes-dombos,
Csüdig sáros temetőbe kimenni.://

Miskolcról került Sopronba 1971 után.

Bányász, bányász

Bányász, bányász, bányász a mi nevünk

Nem is ember, aki nem iszik velünk.

Bányász, bányász, bányász a mi nevünk

Nem is ember, aki nem iszik velünk.

Addig iszunk, mulatunk,

Míg csak jól be nem rugunk.

Ha berugunk, majd elesünk

Ha elesünk, majd felkelünk.

Akkor is csak bányász lesz a mi nevünk.

Boldogtalan az az anya

Boldogtalan az az anya;
Kinek vaskohász a fia,
Mert nem tudja; mely percébe’
Esik Martin-kemencébe.

Boldogtalan az az anya;
Kinek fémkohász a fia,
Mert nem tudja; mely órába’
Esik ólomkólikába.

Boldogtalan az az anya,
Kinek erdész lett a fia,
Mert nem tudja, melyik éjjel
Tépik a farkasok széjjel.

Boldogtalan az az anya,
Kinek környész lett a fia,
Mert nem tudja, melyik éjjel
Tépik a farkasok széjjel.

Boldogtalan az az anya;
Kinek papíros a lánya,
Mert nem tudja; ma vagy holnap
Darálják be cellulóznak.

Boldogtalan az az anya;
Kinek közgázos a lánya,
Mert nem tudja; melyik éjjel
Melyik bányász gyűri kéjjel.

Jaj de boldog az az anya;
Kinek faiparos fia,
Mert jól tudja; mely órában
Rúg be Sopron városában.

Boldogtalan az az anya;
Kinek gépész lett a fia,
Mert nem tudja; melyik éjjel
Rúgják a bányászok széjjel.

Jaj de boldog az az anya;
Kinek bányász lett a fia,
Mert jól tudja; mely órában
Rúg be Miskolc városában.

Nyomtatásban 1931 óta ismert, selmeci eredetű diákcsúfoló. A szövegben megénekelt szakok és beállításuk időről-időre változhat.

Ar erdésznek jól megy dolga

Akkor lenne szép az erdő,
Ha lány lenne a kerülő.
Megkerülném én az erdőt,
Megölelném a kerülőt.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Akkor lenne szép a boglya,
Ha lány lenne a rakója.
Megkerülném én a boglyát,
Ráborítnám a rakóját.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Akkor lenne szép a város,
Ha lány lenne a kocsmáros.
Megkerülném én a város,
Megölelném a kocsmárost.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Messze délen, Baranyában
Jó szokása van a lánynak;
Maga mondja a legénynek,
Szoríjjál a kerítésnek!
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Szép Sopronnak városában
Az a szokása a lánynak
Maga mondja az erdésznek,
Csináljál fel menyecskének!
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Ha az erdész megöregszik,
Hasra fekszik, úgy melegszik.
Szeme sárgul, töke lágyul,
Így múlik ki a világbul.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Ha a kurva megöregszik,
Hasra fekszik, úgy melegszik.
Luka tágul, melle lágyul,
Így múlik ki a világbul.
Csili-csalavári, csili-csalavári,
Csili-csalavári, Sári hopp! Hej hopp!

Az országban többfelé ismert, Sopronban a gyerekek játékához énekelt dal. Selmecen az Akadémiai Ifjúsági Kör 1891-es elnökválasztását megelőző kampány kortesversei között találtuk meg.

Geológus induló

Nem tekint ő az időre,
Felmászik a háztetőre,
Hason csúszik le a sárba,
A követ úgy kalapálja.
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Végső tanyája ha - ha.

Szikrát hány kalapácsa,
Mert szívét a bánat bántja.
Mert nem tudja a babája,
Hogy mi a liász tufája.
Sej, haj igyunk rája,
Úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Végső tanyája ha - ha.

Csendes, csendes, csendes, csendes, csendes tanyája-ja-ha-ha

Csendes, csendes, csendes, csendes, csendes tanyája.

Ott lesz fáradt testünk csendes tanyája.

A miskolci egyetemen

Kimentünk a Bükkfennsíkra dőléscsapást mérni.
Megkért engem egy balekina, (hogy) segítsek észlelni...
//: Észleltünk mi össze-vissza annyi dőlést, csapást,
(Hogy) Egész úton hazafelé lógott a kalapács.://

Kimentünk az UV dombra hamulúgot szűrni.
Megkért engem egy balekina segítsek megszűrni.
//: Szűrtünk mi ott össze-vissza annyi lúgot s levet, (hogy)
Csöpp kis száján három percig (hétig) nem jött ki lehelet.://

Feljött hozzám egy balekina, feszült rajta nadrág,
Azt mondta, hogy nem látta még vörös tölgynek makkját.
//: Éppen elővettem volna, de meggörnyedtem hétrét, (mert)
Becsípte a villámzár a (fütty) ...bőröm szélét!://

Meg kéne már házasodni, (de) sok a balekina.
Választani én nem tudok, mindegyik jó volna.
//: Háremet én nem tarthatok, (csak) egyet kalapálok,
Kalapácsom jól működik nem fog rajta átok!://

A Soproni Egyetemen UV-bárcát vettem,
Úgy történt, hogy a Gundával vitatkozni kezdtem.
//: Már az első vizsga folytán úgy rúgott ki egem,
A szemközti bokor alján találtak meg engem.://

Elmentem hát másodszor is UV-bárcát venni,
De a Gundát nem lehet lábáról levenni
//: Döntöttem én fővonalat, forgattam én síkot,
De a Gunda azt mondta, hogy: húzzam el a csíkot.://

Selmeci burch nóták és hagyományos mulatós nóták

Szép kis város Selmecbánya

Szép az élet Selmecbányán, a’ biz a!
Miénk volt az egész világ, a’ biz a!
Búval bajjal //:soha nem törődtünk://
Nékünk nyílott minden virág, a’ biz a!

Egy fecske még nem hoz tavaszt, a’ biz a!
Legyen bár a legelső is, a’ biz a!
Egy leányka //:könnyekre biz nem fakaszt://
Legyen bár a legszebb is ő! a’ biz a!

Egyszer voltunk Selmecbányán a biz’a!
Várt reánk az ősi város a biz’ a!
Távol Tőled, //:s mégis itt közöttünk://
Selmec, Téged soha nem feledtünk!

(fordító: Hantos Ernő 1931.)
(az utolsó versszak szerzője: Sáfián Szabolcs a. Sáfi)

Selmecbánya kb. 1904. Közismert és közkedvelt dal.

Szép városka Sopron

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

Selmec 1878. A ragyogó fordításban Sopront éltető dal közismert, de elénekelni csak kevesen tudják.

Ah! Szegény jó anyám

(fordítás: 1931.)

Selmecbánya kb. 1904. Közismert, szakestélyeken sokszor hallgató dalunk.

Mit kezdjek én szegény tatár

Üres lett már szekrényem is
Nincs másom, csak egy ingem.
A zálogházba vándorolt a
Fogasról is minden.
Egy vén kabátom még akad,
De bánatában elszakadt.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Többé haza sem mehetek,
Hisz onnét kitagadtak;
Mióta a korhelykedés
Doktorává avattak.
Kártya, meg tánc volt elemem.
És tönkre tették életem.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Szobámba’ sincs már semmisem,
Üresség ásít ottan.
Csak régi rozsdás fringiám
Bámul reám unottan.
E csorba fegyvert felkötöm,
Az ellen hátán eltöröm.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Tán legjobb lesz ha elmegyek
Vitéznek a csatába.
Ott nem lesz gond, és nem lesz bú,
S nem élek pénzhiányba’.
Egy jó golyó ha eltalál,
Vígan köszöntlek szép halál...
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

(1763 előtt)
(fordító: Gyula diák 1931.)

Selmecbánya 1869. Szakestélyeken elmaradhatatlan, ad hoc mulatozásokon vagy hazafelé is gyakran hallható. Korábbi fordítása is ismert. A latin refrén jelentése: Jaj, jaj! Micsoda fölfordulás!

Úgy élek, mint egy Slendrián

Úgy élek, mint egy Slendrián;
Amim van fölveszem.
s ha már viselni nem tudom,
Akkor pénzzé teszem.
//: S ha ruhám csupa rongy, vagy cipőm lyukas lenne,
Biz’ ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze.://

Úgy élek, mint egy slendrián;
Míg eljő majd a vég.
Ha nem is adná áldását,
Többé már rám az ég.
//: Sőt, ha idők multán az ördög el is vinne,
Biz’ ahhoz sem lenne hej! senkinek sem köze!

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

Selmecbánya 1853. Nem csak Sopronban, hanem a német egyetemeken is mai napig közkedvelt e dal.

Útján e világnak

Ha a pincét bújva,
Hordóhoz simulva,
Áztathatnám torkom,
Az nagy Bacchusért;
A mámoros percet
Nem adnám sem herceg,
Sem királyi
Fényes trónusért...

Ha a rét kizöldül,
Forrás kél a földbül,
S árpakalász sarja
Duzzad a mezőn.
Ha komlón látok
Illatos virágot,
Elönti a
Szívem az öröm.

A jó király pedig,
Ki bort ivott mindig,
Malátából mégis
Sört készíttetett,
Örökké dicsérem
(Ott) Fenn a magas égben,
Ahol nektárt
Bőven rejtenek.

Ha lesújt a bánat
És a sors megtámad,
S noha Ámor biztat
(De) Senki nem szeret;
Akkor a csapszékben,
Telt pohárral kézben,
Nem gyötri már
Semmi szívemet.

Így hát hű testvérek
Csendüljön az ének!
Ragadjatok kézbe
Teli poharat!
Éljünk a gyönyörnek,
Míg a percek jőnek,
És egünkről
Leáldoz a nap.

Bort a rossz időkben
Nélkülözhetsz könnyen,
Hogyha nincs szűkében
A komló leve.
//: Tűrj! Ez a tanácsom,
Adósság ne bántson.
S még a gúnyba is
Törődj bele.://

(fordító: Révai Károly 1912.)

Bár kéziratban 1852-ben, majd nyomtatásban először az 1870-es nótáskönyvben bukkan fel, németországi dalgyűjtemények jegyzete szerint 1849-ben került e dal a selmeci Bányászati Akadémiáról németföldre. Címe: Neuschachter Trinklied (Újaknai körének). Mintegy 100 évig volt az akadémisták kedves mulatóhelye a Neuschacht kocsma (rajz a könyv elején). Másfélszáz éve volt szakestélyek és mulatozásk hangulata árad felénk a sorokból, amelyek talán épp e kocsmát látogató firmaősök jókedvéből születtek. Ma is ez a diákság egyik legkedveltebb dala.

General Poppenheimer (Mi lenne hogyha..)

Mi lenne, hogyha együtt innánk most,
Vagy egy fél kupával még?
Aztán mért ne innánk fél kupával pajtások,
Aztán mért ne innánk két kupával mondjátok?
Rajta, hát igyunk vígan!
//: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom , hogy élj soká!://
A sör és a bor, Bacchusnak is ízlett mindenkor,
A bor és a sör minden cseppje nékünk is gyönyör.
//: Cimbora rád köszöntöm fél kupámat,
Cimbora kívánom, hogy élj soká!://

Élj soká, élj soká

Generál szófosó sokáig éljken

Generál szófosó éljen soká

Ragadd fülön barátom

(fordító: Fekete Zoltán 1938.)

Selmecbánya 1843. Ismeretlen eredetű, ma is közkedvelt és mindkét változatában gyakran hallható dal.

Ergo bibamus

Itt látom a kedvesem itt halad el
Oly angyali - Ergo bibamus!
Jaj szólani kellene; mért szalad el?
Most mit tegyek - Ergo bibamus!
Ha csókokat int az a szép ajakú,
Vagy hűtlenül elhagy, hogy öljön bú,
A szív belesajdul, de nem szomorú;
//: Van még vigasz - Ergo bibamus!://

Mit kellene szólni, mi szép s mi nemes?
Úgy vélem csak - Ergo bibamus!
Azt gondolom én, hogy szív szava ez,
Dalold velünk - Ergo bibamus!
Ez gyújtja ki szívünk, a rézangyalát!
Ez újra kicsalja a nap sugarát!
Hej! Cimbora tölts! Tele töltsd a kupát;
//: S hadd zengjen az - Ergo bibamus!://

Ha rámtör a vég, ha a lét elenyész,
Hej cimbora - Ergo bibamus!
Üres csobolyóval a búcsú nehéz,
Hát tölts bele - Ergo bibamus!
A test hamu lesz, de a lelkem az él!
A gyászra is írt ad a jó bikavér,
Csak csengj kupa, válhat-e vízre a vér?
//: Óh cimbora - Ergo bibamus!://

(fordító: Hantos Ernő 1931.)

Selmecbánya 1852. Két első versszakával minden alkalommal fölhangzik. A latin refrén jelentése: "Igyunk tehát!"

A pápa és a szultán

De mégsem! Ő egy //: árva lény, ://
Lánycsókot nem kap //: a szegény, ://
//: Úgy alszik, mint egy murmutér,
A pápa trón így mond mit ér? ://

A szultán cécók //: embere, ://
Szép palota a //: lakhelye, ://
//: Sok édes lányka van kezén,
Mint szultán, jól helytállnék én! ://

De mégse, nincs ő - //: benne láng, ://
Hisz követi az //: Alkoránt, ://
//: Nem inna ő egy csöppnyi bort,
Szultán sem lennék semmi mód. ://

E két úr külön //: gyönge báb, ://
Csak többet ér biz //: egy diák, ://
//: De belemennék örömest,
Hogy lennék mindkettő vegyest. ://

Szép lányok ajkat //: nyújtsatok! ://
Török szultánnál //: tesz a csók! ://
//: Ti fiúk pedig töltsetek,
Hogy kissé pápa is legyek! ://

Ha ring a sok-sok //: rózsaszál, ://
A szívbe szultán //: vágya száll, ://
//: De ha lecsusszan egy-két pint,
Pápulnék én már mint a pinty... ://

Szép lányok ágyba //: bújjatok! ://
Ma éjjel szultán //: -tok vagyok! ://
//: De mire reggel a nap fölkel,
A papnak pincéjében lel.://

(fordító: 1-6. versszak Révai Károly 1912.)
(az utolsó versszak szerzője: Ramhab Zoltán a. Kanyi)

Selmecbánya 1852. Szakestélyeken gyakori, közismert dal. A Cantus a sorokat előre intonálja, majd a refrént és a sorvégi ismétléseket közösen éneklik el.

Korhely cimbora

(fordítás: 1931.)

Selmecbánya 1852. Sajnos ritkán hallható, pedig ragyogó mulatódal.

Szólt az Isten

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az új bor, kóstold meg, hogy jó-é?”
S felelt Noé: “Iszom reggel óta,
//: Gyere pajtás!:// van még a hordóba’!”

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Hát az óbor? Kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Noé: “Ihaj, csuhaj, Sári!
//: Kezdek én már:// három Istent látni.”

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az Ászok kóstold meg, hogy jó-é?”
S felelt Noé: “Finom ez az Ászok!
//: Addig iszom:// ameddig csak mászok.”

Szólt az Isten “Kedves fiam, Noé!
Itt az Becher kóstold meg, hogyjó-é?”
S felelt Noé: “Finom ez az Becher!
//: Addig iszom:// míg lábamról lever.”

Gárdonyi Géza: "A bor születése" (1890) című versének az eredetinél hangulatosabb, találóbb változata. Az 1911-ben kiadott nótáskönyvben jelent meg először, majd kibővült további két, sűrűn hallható versszakkal.

A pince mélyén

Hordóm ürül s aggódok én.
Vajon kitart-e az óbor?
Tán Bacchus szomja szállt belém,
Fogj egy iccét te is sógor!
//: A sötét pincét körülöttem
Oly derűsnek látom,
Fölém került a “sárga föld”
S én iszom, iszom, iszom.

Minden pohár újat kíván,
S kedvünk nótára perdül.
Hát Cantus praeses intonálj
Egy dalt a selmeciekbül.
//: A Neuschachtban is épp ilyen
Volt firmaőseink torka,
S ha itt lehetne valahány
Azonnal korsót fogna!://

(Karl Mühler)
(fordító: Gyula diák - Hantos Ernő 1931.)

Egy démon bánt, szomj a neve,
Melyet elűzni félek,
Korsóm veszem hát kezembe,
És hegyaljait kérek.
//: A fél világot körülöttem
Már rózsaszínben látom,
Táncol minden már előttem,
S én iszom, iszom, iszom.://

(napjainkban keletkezett új versszak)

Hűs pincém mélyén van tanyám,
Boroshordó a székem,
Tokaj nedüjét szürcsölöm,
Oh milyen jó itt nékem!
//: Merül lopóm szorgalmasan,
S a szívem gyönyörben úszik;
Mikor a bor a torkomon
Lecsúszik, csúszik, csúszik.://

(Szövegváltozat az 1. versszakra)
(fordító: Fekete Zoltán 1938.)

Selmecbánya 1852. A német diákság körében máig ismert és kedvelt dal. Szakestélyeken is hallható néha, de "ad hoc" mulatozások során és alkalmas környezetben - pincékben - szinte mindig fölhangzik.

Vivat Bacchus!

(fordítás: 1931 előtt)

Selmecbánya 1852. Ismert.

A szegény kántor

Szegény kántor, egész héten az Úristent dicsőíti.
//: De ha boros kancsó a kezébe, kezébe;
Nem jut az Úristen az eszébe, eszébe,
Úgy ömlik a sör, bor, bor, sör beléje, beléje,
Abba a menydörgős belébe belébe.://
Iszik hétfőn, iszik kedden és szerdán,
Csütörtökön mint addig is egyformán;
Iszik pénteken, szombaton.
Vasárnap és ünnepnapon.
Uram nézd meg, hisz megint részeg
A te szegény kántorod.

Hej kocsmáros!

Ha gyenge bort iszol komám,
És józanul mész ágyba,
Elsárgulsz mint az őszi lomb,
És lehullassz a sárba.
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

Ha erős bort iszol komám,
És részegen mész ágyba;
Úgy éltél, ahogy élned kell
És nem éltél hiába.
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

Ha szép leánnyal hálsz komám,
S betoppan jó mamája...
Hát hajtsd meg magad könnyedén
És hívd meg balekbálba!
Még ma éjjel mulatunk,
Még ma éjjel vigadunk,
Még ma éjjel berúgunk,
S kirúgnak hajnaltájba’.

Régi mulatódal.

Tematizálás

3 Egyetemi nóták

Nótaváltozatok, színhasználat

Válogatás, szerkesztés

1. Létrási barlangász nóták

A piros úton*

Jósvafőn nagy a sár

Ülep-óda

Leng a mocskos lobogónk

Három sárga

Barlangba mentem az este

Ha végre itt a nyár

Mély ez a zsomboly

Barlangban, sej

Alsó-hegyi zsombolyfenék

Barlangászgyerek

Szakestélyek dalai

Mindnyájan jártunk egyszer

Valetáns nóta

Bányász és geológus dalok

Tisztelet a bányász szaknak

Imhol a föld alá megyünk

Bányász, bányász

Boldogtalan az az anya

Ar erdésznek jól megy dolga

Geológus induló

Selmeci burch nóták és hagyományos mulatós nóták

Ragadd fülön barátom

Hej kocsmáros!

A vendéglőből most jövök éppen